BEJELENTÉS

Sziasztok!
Ezt a blogot sajnos már nem folytatom és nem is hiszem, hogy fogom, talán majd egyszer...
Esetleg, ha valakinek tetszettek eddigi írásaim, akkor látogasson el új Heroes - Volum Six blogomra, csak katt a bannerra.
Pusszancs! :)  ♥

I. FEJEZET - Barátnők

Nagy nehezen megérkeztünk a suli elé Emily-vel, mert természetesen az ő tollászkodása miatt már megint késében voltunk, vagy tíz percet vártam rá a házuk előtt. De ez még a jobb verzió, ha én megyek érte és nem fordítva, mert akkor biztosan elkésnénk szinte minden nap.
Gyorsan leállítottam a motort és kipattantam az autóból,  remélve, hogy ő is követ, de Emily-nek még most jutott eszébe, hogy nem kent magára szempillaspirált, ezért most tette meg.
 - Emily, megint késni fogunk, és én nem akarok rossz pontokat gyűjteni Mr. Thomas-nál. - mondtam kissé türelmetlenül, majd sóhajtottam egyet és becsaptam a kocsiajtót a vezetői ülésnél.
 - Csak még egy perc. Késni különben is úri dolog. - mondta nyugodtan legjobb barátnőm.
 - De nem az iskolában! - vágtam vissza miközben barátnőmet néztem, aki végre befejezte a festést.
Enélkül is éppen gyönyörű volt, semmi baja nem lett volna, ha egy nap nem nagyobbítja meg háromszorosára a szempilláit.
Én is sminkeltem, de volt már, hogy éppen nem jutott rá időm, ekkor sem dőlt össze a világ.
Már odamentem az ajtajához, hogy kitessékeljem, s ő nagy nehezen ki is kászálódott, miután még megigazította hosszú barna haját.
Hátrébb léptem két lépést, majd valakinek nekiütköztem, amikor megfordultam, egy csodaszép kék szempár meredt rám mogorván.
 - Nem tudsz vigyázni, szöszi?  - szólt mérgesen, de aztán elfordult és és beült a BMW-jébe és szélsebesen elszáguldott, mire bármit is mondhattam volna.
 - Wow! Az egyik Mihalkov a két dögös testvér közül. Rányomultál, mi?  - kérdezte vihogva Emily és még mindig nem indultunk el befelé.
  - Hát , persze! Azt sem tudom, ki ez. Vagyis hallottam róluk, de eszem ágában sincs rányomulni az ilyen szennyekre. - mondtam fintorogva.
 - Pedig nem mondatod, hogy nem jó pasik. Ez az hiszem Alex volt. - jegyezte meg Emily.
Nem értettem, hogy mi a fenét bámult úgy utána tátott szájjal, hiszen az ilyen pasik semmit sem érnek a szép külsőn kívül.
- Emily, mi van veled? Csak nem leszel te is olyan, mint a többi lány, akiknek elég egy szexi külső? Neked megéri, hogy odaadd a testedet olyan valakinek, akinek csak addig kellesz, még le nem fektet?  - fordultam hozzá most már tényleg morcosan és türelmetlenül.
 - Tudod, nem mindenki akar szűzen férjhez menni. - jegyezte meg kicsit gonoszul a barátnőm, mire én még mérgesebben néztem rá. Nem szerettem ezt a témát feszegetni.
 - Jól van, jól van, igazad van! Tényleg sose adnám magam én se oda egy ilyennek. Hiszen megfogadtunk. De el kell ismerni, hogy nincs még két ilyen jó pasi az iskolában.  - tette aztán hozzá gyorsan Emy, majd nagy nehezen megmozdult és az iskolaépület felé vette az irányt.
 - Na, nem jössz? Még elkésünk. - szólt hozzám hirtelen huncut képpel, mire megindultam utána gyorsan.
Már mindketten nevettünk, hiszen nekünk ez egy átlagos nap kezdete volt.
Az óráról természetesen elkéstünk, de mivel a legjobb diák voltam, nem is szidott meg bennünket a tanár.
Talán még hálás is lehetett nekem, hogy így legalább öt perc késéssel, de becibáltam Emily-t az órájára.

Bevezetés

Ha valaki pár hete még azt mondja nekem, hogy az fog velem történni, ami meg is történt, valószínűleg leordítom a fejét vagy hatalmasat nevetek, hogy milyen képtelenségeket beszél.
A szerelem valahogy mindig el került engem, de én nem bántam. Olyanok, akik nekem vallották meg érzelmeiket, vagy a barátaim akartak lenni, persze voltak, de én valahogy sosem találtam magamnak megfelelőt. Biztosan velem volt a baj, hiszen voltak köztük jóképűek és nagyon kedvesek  is, de én akkor sem éreztem semmit.
Úgy gondoltam, hogy ha eljön az a számomra igazi, azt érezni fogom, őt akarni fogom mindenképpen, abban a pillanatban.
Tényleg meg volt bennem minden szándék, mint a többi lányban, hogy legyen fiúm, sőt volt még olyan is, hogy megpróbáltam járni egyel, kettővel, de semmi, semmi tűz, még a szikrának a halvány kis rezzenése sem volt meg.
Igen, még csók is volt, de valahogy nekem az sem volt olyan, mint másoknak, a szexről meg ne is beszéljünk, még szűz vagyok...

/A nagyképű, beképzelt, nőcsábász, szexgép pasikkal viszont szóba sem álltam. Nálam egy éjszakás kaland szóba se jöhetett, mert ezek merően szemben álltak elveimmel és világszemléletemmel.
A mai világban minden csak a pénzről és a szexről szól, a fiatalok mindenkivel összefekszenek szerelem nélkül, már szinte az általános iskola befejezését nem érik meg úgy, hogy ne feküdtek volna le valakivel.
Én nem voltam ilyen, és kicsit még le is néztem az ilyen lányokat, a pasikat pedig megvetettem.
Szóval azért is furcsa, hogy aztán milyen marhaságot csináltam. Eszméletlen jó marhaságot, de akkor is az volt, ami egész elkövetkező életemet meghatározta, amivel talán tökre is tettem azt./

Az is igaz, hogy sohasem kergettem a szerelmet és amióta pedig ebbe a színész-és zenészképzőbe járok, még kevesebbet foglalkozok ilyesmivel, inkább a karrieremre fogok koncentrálni.
Nem a hírnév vagy a pénz érdekel - igaz, ez utóbbiból mindig volt elég - , hanem azért akartam ezt, mert imádtam, amit ott csináltunk, főleg énekelni, az volt a mindenem.
Mondatom, hogy az életem tökéletes volt: boldog gyerekkor, nagy és szintén boldog család, a világ legjobb szülei, póniló, utazások, nyaralások, igaz barátnők, ékszerek, ruhák, beteg sem igen voltam, szóval ezek miatt nem is kergettem sosem azt a szavakkal ki nem fejezhető valamit, a szerelmet.

A szerelem viszont megkeresett engem, az utamba állt, rám telepedett és én nem tudok most szabadulni tőle.
Pedig most meg már nem akarok az lenni, mert nem a megfelelő személybe zúgtam bele.
Azt hittem, a szerelem jó dolog, és sokaknak talán az is, de úgy látszik, nekem ennyi év után a negatív része jutott, a viszonzatlan szerelem...

A történet

A történet főszereplője Andrea Mitchell, azaz Andy, egy 19 éves lány.
Mondhatnám, hogy egy egyszerű, hétköznapi lány, de mégsem az, mert van egy különleges tulajdonsága, hogy még a legkeményebb szívű fiút is képes meglágyítani az első pillanattól fogva.
Andy egy igen vagyonos és neves családban nőtt fel Hollywoodban, ahol a leggazdagabb és leghíresebb emberek élnek. Világéletében mindent megkapott, elért, minden sikerült neki, amit kitűzött céljául. Mivel egyke, ő szüleinek a mindene, akiért bármit megtennének érte, de éppen emiatt nagyon féltik őt.
Andrea tartozhatna a legmenőbb diákok közé, de őt nem érdeklik a felszínes dolgok, csakis a belső értékek. Mindig is a földön járt, fő tulajdonságai a racionalitás, kedvesség, fegyelmezettség, felelősségtudat, empátia, fontos számára a családja és a barátai.
Ő egy tipikus jó kislány, ami nem zárja ki azt, hogy sokat nevessen, viccelődjön és álljon ki a maga igaza mellett, ha úgy adódik.
Hirtelen, egyik napról a másikra, viszont az egész élete felborul, amikor találkozik az iskola egyik legnagyobb nőcsábászával és legérzéketlenebb pasijával, aki mellett nem mindig önmaga.
Vajon lehet ebből boldog szerelem, vagy élete első szerelme szenvedéssel fog végződni?
Egyelőre ennyi, aztán majd bővítem, ha úgy alakul. :D

Andy and Dimitri