Bevezetés

Ha valaki pár hete még azt mondja nekem, hogy az fog velem történni, ami meg is történt, valószínűleg leordítom a fejét vagy hatalmasat nevetek, hogy milyen képtelenségeket beszél.
A szerelem valahogy mindig el került engem, de én nem bántam. Olyanok, akik nekem vallották meg érzelmeiket, vagy a barátaim akartak lenni, persze voltak, de én valahogy sosem találtam magamnak megfelelőt. Biztosan velem volt a baj, hiszen voltak köztük jóképűek és nagyon kedvesek  is, de én akkor sem éreztem semmit.
Úgy gondoltam, hogy ha eljön az a számomra igazi, azt érezni fogom, őt akarni fogom mindenképpen, abban a pillanatban.
Tényleg meg volt bennem minden szándék, mint a többi lányban, hogy legyen fiúm, sőt volt még olyan is, hogy megpróbáltam járni egyel, kettővel, de semmi, semmi tűz, még a szikrának a halvány kis rezzenése sem volt meg.
Igen, még csók is volt, de valahogy nekem az sem volt olyan, mint másoknak, a szexről meg ne is beszéljünk, még szűz vagyok...

/A nagyképű, beképzelt, nőcsábász, szexgép pasikkal viszont szóba sem álltam. Nálam egy éjszakás kaland szóba se jöhetett, mert ezek merően szemben álltak elveimmel és világszemléletemmel.
A mai világban minden csak a pénzről és a szexről szól, a fiatalok mindenkivel összefekszenek szerelem nélkül, már szinte az általános iskola befejezését nem érik meg úgy, hogy ne feküdtek volna le valakivel.
Én nem voltam ilyen, és kicsit még le is néztem az ilyen lányokat, a pasikat pedig megvetettem.
Szóval azért is furcsa, hogy aztán milyen marhaságot csináltam. Eszméletlen jó marhaságot, de akkor is az volt, ami egész elkövetkező életemet meghatározta, amivel talán tökre is tettem azt./

Az is igaz, hogy sohasem kergettem a szerelmet és amióta pedig ebbe a színész-és zenészképzőbe járok, még kevesebbet foglalkozok ilyesmivel, inkább a karrieremre fogok koncentrálni.
Nem a hírnév vagy a pénz érdekel - igaz, ez utóbbiból mindig volt elég - , hanem azért akartam ezt, mert imádtam, amit ott csináltunk, főleg énekelni, az volt a mindenem.
Mondatom, hogy az életem tökéletes volt: boldog gyerekkor, nagy és szintén boldog család, a világ legjobb szülei, póniló, utazások, nyaralások, igaz barátnők, ékszerek, ruhák, beteg sem igen voltam, szóval ezek miatt nem is kergettem sosem azt a szavakkal ki nem fejezhető valamit, a szerelmet.

A szerelem viszont megkeresett engem, az utamba állt, rám telepedett és én nem tudok most szabadulni tőle.
Pedig most meg már nem akarok az lenni, mert nem a megfelelő személybe zúgtam bele.
Azt hittem, a szerelem jó dolog, és sokaknak talán az is, de úgy látszik, nekem ennyi év után a negatív része jutott, a viszonzatlan szerelem...